(autótülkölés,
kukáskocsi hangja)
(madarak csicseregnek)
Mesélő: Ákom-bákom, számat tátom
Madarak
énekelnek vígan a fákon
Szép
reggel köszönt ma a városra
És otthonából elindul egy álmoska
Nem maradhat tévét nézni
Hisz várja
őt az óvó néni
El is
indul gyalog Bence…
(az
apukájával persze)
Bölcs szülője elmeséli
(megtanítja, megmutatja)
Hogyan is
kell közlekedni
Gyalogosként viselkedni
Járókelők
között járni
Apuka: Alaposan
figyelve, és
a szabályokat betartva
az
ember nem kerül bajba.
Az utcán sokan közlekedünk
Autósok,
biciklisek,
Busszal
járók, rollerezők
Mindenki
fut, siet, rohan,
Elrobog,
vagy odébb suhan
(csilingelés hangja)
Bence: Mi ez, ami jó hangos?
Apuka: Igen, az a villamos!
Ott is sokan
utaznak…
Figyelnünk
kell hát egymásra
Ezért kell
a szabályoknak betartása
Alaposan
körülnézni
csak úgy
szabad elindulni
és mivel gyalogosok vagyunk
A járda a
mi birodalmunk
Sétálnunk
csak ott lehet
Minden
más hely veszélyes terep.
Kisgyereknek mindig a járda belső oldalán,
A
házfalak mellett lehet
Az autó
viszont csakis az úttesten mehet
És a
roller is hasznos szerkezet,
megvan a szerepe,
Csakúgy,
mint a bicikli
melynek ha mozog a kereke.
a
kerékpárúton van annak a helye.
Csakis ott
gurulhatsz vele.
(az egyik kapualjból kigurul egy pötyös
labda)
Bence: Nézd, apa
ott
pattog egy labda!
Jaj, mi lesz, ha az kiszalad az útra?
Beleütközik
az autókba
(apukának sikerül
megfogni a pattogó labdát)
Apuka: Szerencsére sikerült megfogni
Nem mert
az autókig szaladni
Az ám, de
hogyan került ide?
(szipogást, sírást
hallani, Bence fülelni kezd)
Bence: Valaki sír! Ott egy kisfiú.
(egy kapulaljban egy
kisfiú törölgeti a szemét, sír)
Apuka: Gyere, adjuk vissza neki a labdáját!
Kisfiú: Köszönöm neked bácsi!
Apuka: Kisfiú nem szabad ilyet csinálni!
(Kisfiú szipog)
Bence: Majdnem baj
lett, majdnem baj lett
Apuka: A labdádat ne
itt üssed
Hanem keress alkalmas helyet
Az utca
nem erre való terep.
Kisfiú: Jól van, jól van, így teszek!
Szánom-bánom ezt a dolgot
Többet
ilyet nem teszek!
Apuka: Helyes. Mi meg menjünk tovább Bence fiam
hisz az
óvó néni vár már csakugyan
menjünk
tovább, el ne késsünk
hisz időre
kell odaérnünk.
Mesélő: Két háztömböt mendegéltek
mire egy
gyalogátkelőhelyhez értek.
Ami
csikos, mint a zebra
megálltak
s majd mikor zöld
lett a lámpa
elindultak az
óvóda irányába
és a kapuban az óvó néni már várta.
