Egy vele készült interjúban mondta magáról, hogy az álma az, hogy egyszer szépségkirálynővé válasszák. Csak ez és semmi más. Az, hogy csillogjon körülötte minden, csattogjanak a vakuk és a világ az ő harisnyáját bámulja, ahogy jön le a lépcsőn. Mert, gondolta kislányként, lépcső nélkül azért mégse választanak szépségkirálynőt. Ugyanis ezt a saját magának, szüleinek és környezetének való megfelelési kényszer diktálta. A mindennapjait ennek szentelte, úszott, tornázott, lovagolt. A szaunákat hasizomgyakorlatok követték és fordítva. Update kaják és kifacsart citrom leve egész nap. Na, és persze semmi bulizás. Huszadik születésnapja közeledett, amikor egy országos verseny végén a fejére került végre a korona. A kívánsága teljesült. Célját elérte, másra nem vágyott, hiszen szüleitől megkapott mindig mindent. Viszont ahogy az álom nélküli hónapok peregtek, egyre kedvetlenebbé és bánatosabbá vált.
Akik mostanában látják,
azt mondják, némán ül egy kőpadon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése